Bystander effect, avagy két tánc között vér és szégyen
2017. február 04. írta: Czirják Csilla

Bystander effect, avagy két tánc között vér és szégyen

A szórakozóhely női vécéjébe érve kisebb csoportosulás látványa fogadott, ami nyomokban férfiakat is tartalmazott. Először azt gondoltam vannak elegen, bármi is a gond, megoldják. A dolgom végzése közben azonban nem hagyott nyugodni az elmúlt évek alatt jól megtanult bystander effektus ide vonatkozó x passzusa. Mi van ha a bámészkodó hatás érvényesül? Ha nem tudnak cselekedni? Nem tudod mi a szitu, Csilla, feltételezel, szerezz információt! Egy fecske is csinál nyarat. Mi van ha éppen a te fecskeséged kell ahhoz, hogy megváltozzon a csoportnorma, jelen esetben a tanácstalan várakozás? Így aztán a következő tánc helyett inkább odamentem, hogy megtudjam, mi az igazság.

Egy lány térdepelt a WC fölött, egy másik tartotta, az ajtóban további fiúk, lányok ácsorogtak. Kérdéseimre bizonytalan válaszok érkeztek. És akkor megláttam, hogy minden csupa vér. Az ajtó, a padló, a fal. Elég durva látvány volt. Ezen a ponton már megijedtem, főleg, hogy senki nem tudta az okát, a térdeplő sem. Közben megérkeztek a biztonságiak is, akik mogorván csatlakoztak a tanácstalanul álldogálókhoz. Ekkor vállaltam fel a fecske szerepet. A folyamatosan ellenkező lányt felemeltem, kihoztam, a falnak támasztottam. Fél perc alatt felismertem mi a helyzet, miért nem akarja fogadni a segítséget. Csupa vér a keze, a haja, a WC, nem tudja mi történt vele, rosszul van, de nem érdekli, mert egy érzés sokkal erősebb benne. Szégyelli magát... " Ne haragudjatok rám! Annyira sajnálom...Kérlek, ne haragudjatok!" Ezt ismételgette csupán. Elkezdtem nyugtatgatni, kértem, hogy mutassa a kezét, hadd nézzem honnan jön ez a sok vér. Úgy beszéltem vele, mint egy kislánnyal az anyukája. Ettől megnyugodott és készségesen megtett mindent, amit kértem. Dicsértem, hogy milyen jól csinálja. Mondtam a többieknek, hogy mossuk le a kezéről a vért, hogy tisztán lássunk. És akkor beindult a gépezet. Valaki széket hozott, leültettük, valaki papírtörlőt nedvesített be, valaki törölte le róla a mindent, a nagydarab biztonsági őr lágy apukává változott egy pillanat alatt, már megértően és kedvesen beszélt hozzá, nem lesz semmi baj, előfordul az ilyesmi, ne érezze rosszul magát, finoman simogatta a fejét. Próbáltuk kitalálni mi történhetett. Felmerült, hogy esetleg vért hányt, de a szája körül nem volt ennek nyoma. Csak egy kicsi sebet találtunk a kezén, ami már nem csinált semmit. Hihetetlennek tűnt, hogy abból jött az a rengeteg vér, de végül ebben maradtunk. Valaki taxit hívott, a lány már mosolygott. De nem csak ő, mi is.

Meghitt volt a hangulat ott a női vécében hajnal kettőkor. Már nem egy idegenekből álló tétova bagázs voltunk, hanem egy jól működő családszerűség. Arra gondoltam, hogy pár éve még simán kisétáltam volna onnan. De most nem. Már nem. És nagyon jó érzés, hogy nem :) Mivel úgy láttam, hogy már nincs több teendő, pár szám kihagyás után mosollyal a lelkemben, vigyorral az arcomon visszamentem a tánctérre, hogy kiugráljam magamból azt a sok boldogságot. Sikerült :) 

A bejegyzés trackback címe:

https://lehetigyis.blog.hu/api/trackback/id/tr9512182362

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása