A felénél járok!! Nagyon unjátok már? :) Nem könnyű ám, de egyre könnyebb, mert lazul a hozzáállásom, az elvárásom magam felé. Szóval jóféle terápia is amellett, ami akar lenni.

 Ma a postán adta magát a helyzet. A pultban ülő lánynak be volt kötve a bal keze. Csak annyit kérdeztem, hogy mi történt? Máris folyt belőle a szó :) Elmondta, hogy parfümös üveget tört össze, aminek egy része begurult a fürdőben lévő szekrény alá, ki akarta kotorni, és közben beletenyerelt a többi szilánkba. Elmesélte, hogy hetek óta be van kötve, mennyire nehéz így dolgozni, ráadásul mire beforrt, kiderült, hogy maradt még bent szilánk, így újra szét kellett nyitni. Elmesélte azt is, hogy nem bírta ki, hogy ne mosogasson el, pedig a férje megcsinálta volna, és benedvesedett a kötés, a doki meg leszúrta érte. Egyre lendületesebben beszélt, mintha ezer éve ismernénk egymást. Annyira, hogy az egyik mondatába egy "baszki" is belecsúszott. � Igyekeztem rezzenéstelen arccal kezelni, de belül nevettem. Közben befizettem a csekkeket, feladtam a levelet, nem tartottunk fel senkit. Csak az a néhány perc nem csendben telt, hanem valaki érezte a törődést. Ja! Mondtam neki, hogy amúgy milyen ügyesen bánik a bibis kezével is, pedig folyamatosan fáj, és görcsölni neki. Büszke volt magára ☺️

 ///A Hősök Tere Kezdeményezés 30 napos kihívásának keretein belül vállalom, hogy 30 napon keresztül minden nap megszólítok egy idegen embert, és a beszélgetés alatt arra törekszem, hogy elismerően nyilatkozzak róla, valami pozitív visszajelzést kapjon tőlem. ///

(2016.10.27.)