- Nem mondtam hülyeségeket?
- Dehogy! Nagyon is érdekes volt.
- Meg végig őőőőőztem. Folyton ezt csinálom, nem tudom miért. Nem csak interjúban, privátban is.
- Én nem vettem észre. Rendben volt, nyugi! Viszont ezt a történetet, amit most elmeséltél, én olvastam. Volt folytatása is. Egyszer újra mentél abba a boltba, és találkoztál a nénivel, és egy kollégája simogatta a hátát miközben beszéltetek.
- De az hogy lehet?! Az elsőt még értem is, az nyilvános volt, meg a megfelelő hastag alatt megtalálhattad Facebookon. De a másikat később írtam, és csak az ismerőseimmel osztottam meg! Még a blogra se tettem fel.
- Biztos van közös ismerősünk :)
- Akkor is durva, hogy erről beszéltem, te meg már olvastad, és még emlékszel is rá.
- Szia Csilla, jöttem, mert hívtál!
- Ööööööö….Elnézést, mi ismerjük egymást?
- Persze! Rokonok vagyunk.
- Úristen, ez nagyon kellemetlen, de nem emlékszem. Rokonok? Miért van az, hogy ti ismertek, meg tudtok rólam dolgokat, én meg nem vagyok képben? Annyira gáz...
- Semmi baj nincs veled. Homo sapiens. Csak így vagyunk rokonok :) Cs.János vagyok. A miutcank.hu-n olvastam az írásod. Azt mondtad jöjjek ide. Egy francia filmklubon kellene most lennem a barátaimmal, de mondtam nekik, hogy sajnos nem mehetek, Csilla ide hívott, itt kell lennem.
Ez volt a gesztus akció (ami egyben a 30 napos kihívás lezárása is) egyik momentuma. A feladat az volt, hogy menjünk oda idegenekhez, ezúttal párban. Egy gyakorlottabb, ez lennék én, és egy gyakorlatlanabb, ez lenne János, aki egyébként nagyobb tapasztalattal rendelkezik e téren szerintem bárkinél. Ő találta ki, hogy egy egész csoportot szólítsunk meg. Kapóra jött az ott ácsorgó 4 tagú közterületes csapat. Férfiak, nők vegyesen. Finom felvezetés után, hogy ne ijedjenek meg, nem akarunk semmi rosszat, János sziporkázása következett, majd az én kérdésem:
- Önnek mi volt a legjobb a mai napban?
Egyiküknek a Tippmix nyeremény, másikuknak az, hogy kiderült, nem kell átcsúsztatni a szabadságot jövőre, így már csak egy hetet kell idén dolgoznia, valakinek a reggeli meditáció. A válaszokat újabb kérdések követték, de már nem a részünkről. Az volt a legszebb az egészben, hogy az a négy ember egyetlen kérdésemet követően, 2 perc alatt többet tudott meg a másikról, mint az évek alatt, amióta együtt dolgoznak! Hagytuk is őket, had beszélgessenek, és tovább siettünk a következő kiszemelthez, aki alapvetően nem tartja magát nyitott embernek, mégis beszélgetett velünk. Sőt! Utána csatlakozott kis csapatunkhoz, amikor rövid élménybeszámolót tartottunk. Végighallgatta, majd elmondta, ő hogyan élte meg. Ezután bátrabb lesz, és kezdeményezőbb, mert jó volt megtapasztalni, amit átélt. Mondta ő, a zárt ember :)
Talán a fenti videóból is látszik, jól érzetem magam. Csomó boldog pillanat, váratlan történés, megismertem Jánost, a matematikust, aki nagyon nagy forma, ráadásul egy barátnőm is eljött, akivel csak összemosolyogni volt lehetőség, de akinek így is nagyon örültem.
Az interjú a Katolikus Rádióban lesz (volt?) hallható. Ha megtudom, mikor, feltétlenül hírt adok róla :D :D :D
( Az azóta adásban lement interjú a jobb oldali sávban, a "Rólam" részben megtalálható. )
T
