A mai történetem 18-as karikás, ha fiatalabb vagy, lapozz tovább! Köszi!
Bolt. Kasszánál hosszú sor. Kettővel mögöttem két spicces férfi, egyikük hangosan telefonál: " Na, jól van, mindegy, most már oda megyünk. Meghívtak minket, készülnek, várnak ránk...Orhia lesz...Igen...Zsoltival...Nem, hárommal nem bír el...Nem a Zsolti, ő igen, itt mondja mellettem, meg tudom is. Ismerem az előéletét. Hanem a Fecó...Igen, jó gyerek, de a három kicsinálná. Minket nem...Komolyan, hidd el, sok mindent ki kell próbálni és úgy jó...Mondom."
Egyszer csak azt veszem észre, hogy a köztünk álló hölgy már teljesen rám állt. Menekülne a szituból. Zavart. A fülébe üvöltik az egészet. Egyre feszültebb.
"Én néggyel is voltam, az volt eddig a legjobb. Te, olyan pozitúrák voltak! Elmeséljem?"
Itt már teljesen kétségbe esett. Gondolkodtam, hogyan segítsek. El kezdtem vigyorogni, miközben néztem rá. Erre belőle is kiszakadt a röhögés. Megváltozott az egész testtartása.
- Orhia lesz. - mondtam és már gurguláztunk, fogtuk a hasunkat.
"Na, nekem nyugodtan elmondhatod. Esküszöm, hogy nem adom tovább senkinek!"
- Ja, csak az egész bolt hallja. - mondta a nő, és már a könnyünk is folyt.
"De mondom, hogy jó! A Feri is tudja, ismerjük egymás előéletét. Meg tudod, nekem volt feleségem, 2,5 éves a fiam. Vele azt is csináltuk, hogy én hanyatt feküdtem..."
- Srácok, bocs, de lehetne ezt úgy, hogy nekünk ne kelljen hallgatni? - kérdeztem, mert a befejezésre végképp nem voltam kíváncsi.
- Persze.
"Rám szóltak. Most nem tudom elmondani. Boltban vagyunk...Ja. Később elmesélem. De neked hogy volt? Kettővel?"
- Köszönöm! - mondta nagy sóhajjal a nő.
- Szívesen. Azért tök jó, hogy tudott rajta nevetni, és nem akadt ki
- Igen. Köszönöm még egyszer. Szép estét! Orhia menteset
- Önnek is!
///A Hősök Tere Kezdeményezés 30 napos kihívásának keretein belül vállalom, hogy 30 napon keresztül minden nap megszólítok egy idegen embert, és a beszélgetés alatt arra törekszem, hogy elismerően nyilatkozzak róla, valami pozitív visszajelzést kapjon tőlem. ///
(2016.10.20.)
