Nincs címe
2018. október 27. írta: Czirják Csilla

Nincs címe

Vidéki színház látogatás után Budán lakó barátaim haza akartak vinni Pestre, de én inkább egy BKV-Taxi kombó mellett döntöttem. Egyszerűen ehhez volt kedvem, pedig nagyon hajnal volt már. A villamosozás után a buszmegállóban láttam meg a férfit, a kukát szedte szét módszeresen de vigyázva, hogy rendet hagyjon maga után. Mögötte kis húzós kocsi, rajta gondosan becsomagolt táskák, szatyrok. Egészen olyan volt mint egy reptéren várakozó utas valami katasztrófa után. Én legalábbis erre asszociáltam. Hosszasan néztem, majd a táskámon belül pénz után kutattam óvatosan, hogy más ne lássa. Mindig aprót szoktam, most mégis a papírpénzes részt nyitottam, a legkisebb címlet ezres volt. “Most adjam ezt oda? Ennyit sose szoktam, max 2-300-at.” -gondoltam. De már a markomba gyűrve indultam a férfi felé, aki addigra eltűnt. Keresni kezdtem. Nem tudom hogy csinálta, de már az út túloldalán volt egy másik kuka fölött görnyedve. Vitt a lábam át a zebrán mielőtt végig gondoltam volna. 

 

- Elnézést Uram, szeretném ezt odaadni. - Ő is a markába gyűrte azonnal miközben körbenézett. Elköszöntem és elindultam, amikor halkan megszólalt mögöttem.

- Mondhatok valamit?

- Persze.

- Maga egy Tündér. Magából Angyal lesz.

 

Sosem fogom elfelejteni azt a tekintetet, a halk, velőig hatoló szavait, nem azt amit mondott, hanem ahogy mondta, és közben ahogy néztünk egymásra, és azt, hogy ez az Isten tudja hány éves, mi mindent túlélt ember sírt. 

Tartunk előadásokat évek óta az előítéletességről a hajléktalanság kapcsán, és szinte mindig szóba kerül, hogy valós segítség -e ha figyelmet, jó szót, ételt, pénzt vagy bármi mást adunk. Szoktam beszélni azokról a pillanatokról, amik a mi életünkben is történnek váratlanul, amikor pont az a mondat, cselekedet a másik részéről felénk, amit amúgy annyiszor hallottunk, kaptunk már, pont ott, pont akkor, pont betalál, tovább visz, megértést ad és hitet, mert pont az kell a túléléshez, a tovább lépéshez. Na, ez pont egy ilyen pillanat volt. Nem tudom megmondani, hogy miért, hogyan, de mindkettőnk számára az volt.

 

A férfi még beszélt hozzám, de már nem tudtam befogadni, a lelkem valami másban volt. Belefojtva a szót elmakogtam, hogy taxival akartam menni, de mindjárt jön a busz, mehetek azzal is, minden jót kívántam és ott hagytam. Távolodva háromszor vagy négyszer visszanéztem, ugyanúgy állt ott és integetett. Visszaintegettem. Mindannyiszor. Aztán nagyon mutatva a hátamat álltam meg messze tőle, mert valahogy véget kellett vetni mindannak ami történt, pedig tele voltam kérdéssel, és meg akartam hallgatni, amit mondani akart, és elmondani, hogy én mit érzek most, végülis maradhattam volna tovább, a busz sem jött még, és amúgy sem kellett sietnem, meg hát rendszeresen beszélgetek hajléktalan emberekkel, adok ételt, aprót, ezt-azt, beleállhattam volna a szituba, nekem ez már nem annyira komfort zónán kívüli, de valamiért most nem ment, akartam, vágytam rá, de nem ment, nem bírtam. Amikor már kellő idő telt el, akkor magam vagy előtte eljátszva ultra lazán, mintegy véletlenül úgy fordultam, hogy rálássak, de már nem volt ott. 

 

Tudom onnan nézni a történetet, hogy végülis nem történt semmi nagy dolog, és nem azért mesélem, hogy milyen kurva jó fej vagyok, miközben úgy gondolom, hogy mindenki kurva jó fej, aki akár csak a figyelmét odaajándékozza a másiknak, de érzem minden porcikámban, hogy én nem a lelkiismeretemet nyugtattam meg, és ő nem egy ezrest kapott, ott kettőnk között igenis történt valami, egy olyan találkozás, egy olyan kapcsolódás, amiből túl kevés van az életünkben, amiből sokkal többre van szükségünk függetlenül attól, hogy hol, kivel és milyen körülmények között élünk, hogy csináltunk -e már ilyet vagy épp az ellenkezőjét tesszük rendszeresen, és csak azt akarom elmondani, hogy milyen kurva jó nekem, hogy ez nekem kurva jó!

 

(A fotó illusztráció.)

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://lehetigyis.blog.hu/api/trackback/id/tr2614325617

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása