Tegnap több idegent is megszólítottam, hosszabb beszélgetés egyikből sem lett. Azért össze tudok szedni egy kihívásra elegendő eseménysorozatot a napból 

Színházban voltam, és két emberhez is oda mentem elmondani, hogy falas lett a ruhájuk, egyikükét le is poroltam, hálás volt érte. Utána láttam mást is falas háttal, majd megjelent előttem a kép, miszerint megy az előadás, én meg járok körbe-körbe a nézőtéren és mindenkit porolok  Így inkább leültem a helyemre.

 Gondoltam, majd a kisföldalattin szembe jön velem egy jó helyzet. A megállóba érve azt láttam, hogy csak én vagyok, meg egy úriember, és a nagy csönd. Görcsöltem egy darabig, kínlódtam, aztán valami béna mondattal megszólítottam. "Bocsánat, nem beszél, bocsánat, nem magyar, bocsánat." Na, frankó, annyira még nem megy az angol, hogy itt most ezzel próbálkozzak. Hülyén éreztem magam. Beszállva, az üres kocsit látva végképp kezdtem elszomorodni, ez ma nem fog összejönni. 

Aztán megláttam, hogy a miutcánk.hu oldalon válaszok érkeztek! Valaki sok sikert kívánt a kihíváshoz, de nem sok jóval kecsegtetett. Leírta, hogy amikor ide költöztek, meghívták az összes szomszédot egy bemutatkozó italra, de senki sem ment el. Csalódott volt. A válaszomban méltattam a tettét, és felhívtam rá a figyelmét, hogy épp ezért nem szabad feladni. Zártak vagyunk, ehhez vagyunk szokva, de szokhatjuk másképp! Csak ehhez időre és sok-sok pozitív ingerre van szükségünk, érdemes kitartani. Erre azt írta, hogy szeretne velem találkozni, de majd a kihívás vége felé, mert kíváncsi az addig gyűjtött tapasztalataimra 
Így hát hamarosan találkozni fogok vele és még x emberrel, akik szintén jelentkeztek. Idegenek. Még. Hát nem csodálatos?

 ///A Hősök Tere Kezdeményezés 30 napos kihívásának keretein belül vállalom, hogy 30 napon keresztül minden nap megszólítok egy idegen embert, és a beszélgetés alatt arra törekszem, hogy elismerően nyilatkozzak róla, valami pozitív visszajelzést kapjon.///

(2016.10.17.)