A Miutcánk.hu oldalon kiírtam korábban, hogy csinálom ezt a kihívást, és többen is jelentkeztek, hogy szeretnének "alanyok" lenni. (Részletek a 4.napnál.) Ma találkoztam közülük a második emberrel, ezúttal egy lánnyal. Na de hol?? Képzeljétek, meghívott a lakásába! Egy idegent! A keresztnevemen túl semmit sem tudott rólam, csak látta a felhívásomat, ahol egy fotó is szerepel. Az első kérdésem az volt hozzá, hogy ezt hogy merte??? Én nyitott vagyok, de ilyet nem csinálnék...

"Annyira pozitív, szimpatikus, lelkes és lelkesítő volt amit és ahogyan kiírtál, olyan bátor, hogy úgy döntöttem, én ezt most bevállalom! :) "

Mi tagadás, elképesztően jól esett :)

Így indult a beszélgetésem egy 3 kisgyerekes tanárnővel (a legtörpébb végig izgága jelenlétében, akinek adtam egy matricát is). Beszéltünk jó és rossz tapasztalatokról, életre szóló barátság kialakulásáról ami egy liftben indult, mindenkivel összevesző, majd inkább elköltöző szomszédokról, a meg lehet e élni a szakmámból kérdéstől egészen az abortusz-nem abortusz kérdésig jutottunk. És ha már kérdésekről van szó, ami nem kérdés, az az, hogy nem most beszéltünk utoljára, mindkettőnk részéről van igény a folytatásra, amit ki is nyilvánítottunk egymás felé. Két csillogó szemű, kissé zavarban lévő, de mégsem ember találkozása volt ez alig fél órában :)

///A Hősök Tere Kezdeményezés 30 napos kihívásának keretein belül vállalom, hogy 30 napon keresztül minden nap megszólítok egy idegen embert, és a beszélgetés alatt arra törekszem, hogy elismerően nyilatkozzak róla, valami pozitív visszajelzést kapjon tőlem. ///

(2016.10.23.)