Egy fiatal sráccal beszélgettem egy szórakozóhelyen. Arról mesélt, hogy amikor hajléktalan embert látott az utcán, nem tudta eldönteni, hogy veszélyben van -e, kell -e hozzá segítséget hívni, ha igen, kit, mit ellenőrizzen le, hogy tudja, mit tegyen? Elmondta, hogy azóta ez izgatja, és egy megfelelő alkalmazás kifejlesztésén gondolkodik.

- Szerintem ez zseniális! Mennyi szabadidőd van?
- Arra van, amire akarom.
- És ezt akarod?
- Nagyon.
- Szuper. Csináljuk.

Hazaérve a bejáratnál ismét egy ismeretlen szomszédba futottam bele. Megtartotta nekem az ajtót, majd együtt szálltunk be a liftbe. Ezúttal 2 emeletnyi időm volt ismerkedni.
- Szia, X.Y vagyok, szerintem még nem találkoztunk.
- Szia, én Z.Zs. Nem, szerintem sem.
- Mostanában költöztél ide?
- Nem, 1,5 éve. Csak mindig ilyenkor járok haza. Vendéglátásban dolgozom.
- Ó, értem. Akkor lenyomtál most egy teljes műszakot?
- Igen.
- Nem is látszik, frissnek és üdének tűnsz.
- Tényleg? Örülök :) 

Miután kiszállt, rád gondoltam Szabó Dávid, ahogy mindig te jutsz eszembe, amikor egy eddig ismeretlen szomszéddal beszélek, ami egyébként ritkán fordul elő. Egy hirtelen ötlettől vezérelve írtam a miutcank.hu üzenőfalára. Elmondtam, hogy egy kihívást csinálok, és keresem az oldal és a kihívás metszetét, szóval aki a közelemben lakik, és szívesen összefutna velem 5-10perc beszélgetésre, az jelentkezzen. Egyelőre csak lájkok érkeztek. Már ez is jól esik, és izgatottan várom, hogy lesz -e folytatása.

///A Hősök Tere Kezdeményezés 30 napos kihívásának keretein belül vállalom, hogy 30 napon keresztül minden nap megszólítok egy idegen embert, és a beszélgetés alatt arra törekszem, hogy elismerően nyilatkozzak róla, valami pozitív visszajelzést kapjon.///

(2016.10.16.)