Két munka között szaladok a postára, igen, még mindig ott fizetem a csekkeket. Jól van, nincsenek olyan sokan, kb. 20 perc lesz, az belefér. Automata, sorszám, pittyenés. Az én számom a kivetítőn. Fura, hogy ilyen hamar, de persze örülök. Ráadásul a 9-es pult. Még mindig a kedvenc számom.

- Jaj, pedig majdnem sikerült!

- Micsoda?

- Igyekeztem úgy megnyomni a gombot, hogy mire te ideérsz, a hölgy pont végezzen nálam. De állnod kellett itt még egy pár másodpercig.

- Ne haragudj, de nem értem. 

- Láttam amikor bejöttél, meg innen pont rálátok az automatára is.

- Oké, de azt nem értem, hogy miért csináltad?

- Hát, hogy ne kelljen várnod.

- ????

Azt gondolom mondanom sem kell, hogy soha életemben nem láttam még azt a lányt a pult mögött. De ő valamiért mégis odafigyel arra, hogy nekem ne kelljen várnom...Lehet így is.