Árpád híd, pesti oldal, aluljáró. Az egyik hajléktalan kezében gitár, a másikéban csörgős dob. "Hol van már a szép világ? Számodra messze már. De néha még a magasba vágysz..." Egymást nézik miközben énekelik. Én meg őket. Mosolyognak. Egymásra. Egymáson. Magukon. Tudnak. Némán teszem le csekély hozzájárulásomat. Nekem is jut egy mosoly. Meg egy biccentés. A szemek beszélnek.
(A kép illusztráció.)
